A púderecset és az alapozó szivacs mára elengedhetetlen tartozéka lett a 21. századi nő fegyvertárának, noha időszámításunk előtt, Menes fáraó sírjában a sok ékszer mellett szempillafestékre, rúzsra, fésûkre, egyéb szépítõszerekre- és eszközökre leltek a régészek. A fáraó nemcsak arcát, de körmét, haját is festette, és a testápolást sem hanyagolta el ,  az egyiptomi fáraók kenték szempillájukra az első, fekete tusréteget is.

A történelem fonalát követve, be kell, lássuk viszont, kezdetekben az előkelő hölgyek a fáraókat utánozták, mi több, a későbbiekben még a legendás görög testkultúra is az egyiptomi hatást tükrözte. A kozmetikumok első forradalma a római császárság idejére tehető. A hölgyek ez idő tájt hófehér krétaporral kenegették arcuk, de még a középkor szépségideálja is kitartott a hóka, sápatag nők divatja mellett, mely a szegények cserzett bőrével ellentétben a jólétet és a magasabb társadalmi státust szimbolizálta.

Az első grafit alapú festékek a reneszánsz idején terjedtek el, az első gyilkos púderrel, Toffana Signoria mérges vegyületével egyetemben, mely belélegezve férfiak százainak halálát okozta. Talán nem is tévedett olyan nagyot az Erzsébet-kori angol udvar, mikor a szépítőszereket egészségre ártalmas termékeknek titulálta.

A vastag alapozás a himlőjárványok idején jött divatba, a festéknek el kellett ugyanis tüntetnie a betegségre utaló csúnya hegeket, és egy kis egészséges pírt kölcsönöznie a fakó bőrnek. A 18. században ugyanezt a célt szolgálta a franciák vörös rúzsa.

A viktoriánus Anglia továbbra is kitartott korábbi álláspontja mellett, sőt, az arcfestést immáron a prostituáltak privilégiumai közé sorolta.

Enyhülés csak a 19. században mutatkozott, igaz, ekkor is csak a finom, természetes árnyalatokat engedélyezték. A szépítőszerek csak 1920-ban kezdték meg diadalútjukat a tömeggyártással. A szüfrazsett mozgalom eredményeként az amerikai nők is szavazati joghoz jutottak, a vörös rúzs szabadságuk letéteményese lett.

1930-tól kezdődően hosszú évekre a filmsztárok ragadták magukhoz a sminkpamacsot, divatba jött minden, ami extrémnek számíthatott, a tussal húzott szemöldöktől, a hosszú, vérvörös körmökön át, a kényelmetlen műszempillákig bezárólag. Ki tudja, milyen megfontolásból, ezzel egy időben dobták piacra első bőrbarát alapozót, a Pancake-t Max Faktor is.

Az 50-es évektől már mindenki mozi lázban égett, kicsik és nagyok körében divat lett másolni a sztárokat, a 60-as években a női magazinok is üzletet láttak benne, ha széles körben kezdik oktatni a sminkfortélyokat. Ekkor vetítették a Kleopátra című filmet is, így újra trendi lett az egyiptomi stílusú szemfestés és a kifehérített ajak is.

A punkok fehér alapozót használtak arcukra. A 80-as évek diszkó őrületét a mozi lázhoz lehetne leginkább hasonlítani. A túlfestett arc, a feltűnő szem- és szájfestés a korszak sajátja lett.

A 90-es években a kozmetikaipar ezzel szemben a bőrápolás jelszavát tűzte lobogójára, a bőrkímélő arclemosók, aromaterápiás termékek mellett, a bőrráktól való rettegés miatt a barnító krémek is megjelentek a piacon. A smink szinte láthatatlanná szelídült. Szép lassacskán elkezdtünk mi is arctípusunkhoz, napszakhoz (nappali/éjszakai smink), alkalomhoz (például menyasszonyi smink, divatsmink), ruhánkhoz illően sminkelni.